Hugyecsek Balázs

A szentendrei művészek új generációjának képviselője. Pályája elején festészettel és szobrászattal foglalkozott, később áttért a média alapú művek készítésére.

Műveinek közös gondolati szövedéke a természet közelsége vagy éppen a természettől való eltávolodás. Fából készített szobrai utalhatnak az önpusztításra, vagyis saját környezetünk kíméletlen felszámolására, de az utalások soha nem direktek. Objektjei a különböző anyagok és eszközök szerepének felcserélésével új minőséget kapnak. Újrateremt és átértelmez, részeire bont és újraalkot, bevett szerepeket kérdőjelez meg, berögzült kliséket ír át. Szobrai hajszálpontos látleletet nyújtanak a kor kibillent viszonyrendszeréről. A falba fúródó tű, a fából készült fát vonzó mágnespatkó, a víz felszínén súlytalanul lebegő, vagy a dombot kettészelő fűrész, a felaprított fát hasogató fejsze, az arányok és egyensúlyok felbomlásáról ad hírt. Műveivel sajátos, szuverén mikrokozmoszt teremt, ahol irreális törvényszerűségek uralkodnak. Alkotásai kétpólusúak, akárcsak szimbolikusnak tekinthető mágnespatkója, ám a két pólus közötti ellentétet nem elmélyíteni akarja, hanem közelíteni.

(Kopin Katalin, művészettörténész)