Torzó

“Deimet ambivalens korunk szülte, művészete azonban korántsem ambivalens, lényege az egyértelműség, a tiszta képletekben való gondolkodás. Tudjuk, kiktől tanult – maga is megvallotta. Szentendrei művész, mégpedig a szó minden értelmében, szellemét és illetőségét tekintve is. Vállalta is mindazt, amit e név jelent a magyar képzőművészetben. Mestere Barcsay, de szellemi mesterei között ott van Vajda és Korniss is. Hogy ki kit vall mesterének – ez már önmagában is minősítés, de lehet puszta vágyálom vagy hivalkodás is. Deimnél egzisztenciális a vállalás. Vajdától megtanulta a transzcendencia iránti fogékonyságot, Barcsaytól a konstruktív szemléletet, Kornisstól a tiszta vizuális-plasztikai fogalmazást. Deim nem szereti a zavaros dolgokat, művészete a kristályok szerkezeti logikáját idézi. Egyértelmű művészet, mint volt a contrapostót teremtő kompozíciós elv vagy az ikonfestők vágya, akik a transzcendentális élményt akarták szigorú struktúrává szervezni. Deim képei, grafikái és plasztikái is ilyen logikus struktúrák. Stílusa homogén, összefogott. Ha van rendszerelvű és mégis élettel teli művészet, az övé az.”(Németh Lajos)