Verebélyi Diána

Tanulmányait a miskolci Eötvös József Művészeti Szakközépiskola szobrász–keramikus szakán, majd a Nyíregyházi Főiskola szobrász szakán folytatta. Művészi gondolkodásának formálódásában többek között Szelekovszki Magdolna és Lukács Róbert játszott meghatározó szerepet. Főiskolai évei alatt olyan alkotókkal is kapcsolatba került, mint efZámbó István, Aknay János, Puha Ferenc, Somogyi György és Gubis Mihály. Festészeti látásmódjának kialakulására az ArtÉrt Művészeti Szabadiskola is jelentős hatással volt.

Szobrászi háttere festményein ma is jól érzékelhető. Kompozícióiban a formák súlya, ritmusa és térbeli kapcsolata éppolyan fontos, mint a színhasználat vagy a figurális tartalom. Alkotásaiban a festészet, a szobrászat és a személyes filozófiai kérdésfelvetések egymást kiegészítve jelennek meg. Alkotásai a belső világ, az emberi tudat és a valóság kapcsolatát kutatják. Festészetében nem a látható világ pontos ábrázolása áll a középpontban, hanem az, ahogyan az ember érzékeli, megéli és gondolatai által újraalkotja azt.

Munkássága a szentendrei művészeti iskola szellemiségéből táplálkozik, amelynek meghatározó mesterei közül Aknay János, efZámbó István és feLugossy László művészete is inspiráló hatással volt rá. E hagyományt saját, egyedi vizuális nyelvével értelmezi tovább. Festészetében a konstruktivizmus, a szimbolizmus és a szürrealizmus elemei találkoznak, miközben geometrikus formák, letisztult kompozíciók és karakteres színvilág segítségével jeleníti meg az ember belső, pszichológiai tereit. Festményein a tér és az idő nem kötött fogalmak: alakjai meghatározatlan környezetben jelennek meg, így a hangsúly a történetmesélés helyett az érzelmekre, a gondolatokra és a tudatállapotokra kerül. Művészetének központi kérdése, hogy a világot valóban olyannak látjuk-e, amilyen, vagy inkább olyannak, amilyenné gondolataink formálják. Verebélyi Diána alkotásai arra ösztönzik a nézőt, hogy saját belső világán keresztül értelmezze a valóságot, és felismerje a gondolatok teremtő erejét.